A kooollégium históriája
A régi kollégium felújítása
Önállóságot kap a kollégium
Épül az új kollégium
A kollégium hagyományai

 

 

A kollégium históriája

A tárgyi feltételek azok az összetevői az oktatásnak, amelyeket hivatástudattal, lelkesedéssel a tanulók részéről szorgalommal pótolni nem lehet. A „lakni vagy nem lakni" kezdettől nagy kérdés volt.

„Hiányzik a diákotthon" - olvashatjuk egy 1965-ben készült feljegyzésben. Az első szakmunkás évfolyamok diákjai a Balatonboglári Állami Gazdaság szőlőskislaki kastélyának egyik melléképületéből kialakított szállón és Mamócson laktak, míg a szakközepes tanulók nagy része még távoli helyekről is nap mint nap bejárt az iskolába és csak az igazán messze lakókat helyezték el externátusokban. 1965-ben a szakmunkás tanulók beköltöztek Boglárra, a fiúk egy része az újonnan átadott iskola egyik tantermében lett elszállásolva a többiek pedig (lányok és fiúk) a Vörös Csillag Traktorgyár üdülőjében.

Az Árpád utcai kollégium létesítésének körülményeit így írja le egy 1972-ben készült feljegyzés:

„A kollégium épületét a megyei Művelődésügyi Osztály 1966. őszén adta át a szakközépiskolai tanulók részére. Ezt megelőzően ez a szóban forgó épület eléggé vegyes rendeltetésű volt. (Magánlakások, iskolai napközi, állami gazdasági raktár, tsz. iroda és raktár, stb.) A romos és használt épületet a megyei Művelődésügyi Osztály hozta rendbe, építette át a kollégiumi rendeltetésnek megfelelően, s felszerelését is biztosította. A beruházás szüksége és indoka az volt, hogy a megyei beruházású középiskola működtetésének fontos feltétele a kollégium."

1966. októberétől 1969. szeptemberéig - a szakközép és szakmunkásképző iskolák összevonásáig - a kollégium igazgatásilag és költségvetésileg az általános iskolától elkülönítve, önállóan dolgozott, független intézmény volt.

Az épület belső berendezése négy hálóterem, mosdók, illemhelyek és egy társalgó. Maximális befogadóképessége 70 fő.

A szakközép és szakmunkásképző iskola 1969-ben történt összevonásakor - saját kollégium hiányában- az illetékes megyei, járási, községi vezetők az épület használatát szerződéses alapon, 1972. augusztus 31-ig biztosították. az iskola felügyeleti hatósága - MÉM Szakoktatási Főosztály- jelenlévő képviselői úgy nyilatkoztak, hogy a határidő leteltéig a szakközép és szakmunkásképző iskola kollégiumi igényt meg tudják oldani. Részbeni megoldás történt azzal, hogy az állami gazdaság kezelésében lévő Kállai Éva KISZ-tábort kollégiumi célra - minden év októberétől június hó közepéig- rendelkezésre bocsátották. Ez azonban a kb. 220 tanuló elhelyezését teljes egészében biztosítani nem tudta.
Ennek okai:

a) A kimondottan munkás szállónak - nyári munkásszállónak- épült KISZ-tábor 220 fő elhelyezését megoldani nem tudja.
b) Iskolánk koedukált - s ebben az épületben a fiúk-lányok elkülönített elhelyezését sem férőhely, se kiszolgáló helyiségek, se a két nem elkülönítésének lehetőségei miatt megoldani nem lehet;
c) Az iskola szeptemberben kezdi a tanévet és a szakmai gyakorlatok miatt június 24-én fejezi be.
Ekkor már a Kállai KISZ-tábor nem áll rendelkezésre, a tanulók szállását az iskola termeiben kell biztosítani.

1968-69-től időközben úgy alakult az akkori főhatóság helyzete, hogy nem tudott kollégiumépítésre beruházást biztosítani az iskolának. Ezért kérték, hogy a tanács hosszabbítsa meg a Kun Béla kollégium bérletét még néhány évre, mivel előreláthatóan csak a következő ötéves tervben kaphatnak új kollégiumot.

A tanácsi hatáskörök rendelkezése során 1971-ben a megyei művelődési osztály a Kun Béla kollégium épületének kezelési jogát leadta Balatonboglári Községi Tanácsnak. A helyi tanács arra való hivatkozással, hogy az épület az általános iskola céljára kell, elutasította a szerződés meghosszabbítását.

Így a kényszerűség ismét indokolttá tette a Kállai kollégium ( Kállai Éva Építőtábor, később „BB Szálló", a mai középiskolai kollégium) működtetése mellett azaz externátusi elhelyezés visszaállítását. A szétszórtság igen lelkiismeretes nevelői munkát tett szükségessé, a kollégium tanárai nap mint nap felkeresték az externátusokban elhelyezett diákokat ellenőrizték és segítették tanulmányi munkájukat.

1977-ben olvashatjuk csak a kollégium önértékelésében: „A kis kollégium most már ismét saját tulajdon, az épület állaga elég sok kívánnivalót hagy maga után, ..."

Ettől kezdve Nádorfi Lajos vezetésével már két kollégiumi épület is igyekezett második otthont biztosítani az iskola diákjainak.

A kollégisták étkeztetését 1979-ig az Állami Gazdaság vállalta. 1979-ben a Nemzetközi Gyermekévben az oktatási intézmények tanulói és dolgozói számára külön konyha épült, melynek fenntartója a Városi Önkormányzat, működtetője pedig 1986-ig az Általános Iskola igazgatósága, azóta pedig önálló intézmény.

A két kollégiumnak nemcsak szállást kellett biztosítania a tanulók számára, hanem a másnapi órákra történő felkészüléshez kényelmes tanulószobákra volt szükség. A hetvenes évek elején az általános iskola illetve a szakközépiskola két tantermében tanultak délutánonként a diákok. Igazi otthont teremtő törekvés jellemzi az iskola vezetőit, a kollégium vezetőjét, nevelőtestületét és a diákok közösségét is. 1979-ben a kollégium lakói és a helyi helyi Talajjavító Vállalat építőbrigádja társadalmi munkával klubhelyiséget alakítottak ki a Kun Béla Kollégium szenespincéjéből.

 

A régi kollégium felújítása

1982-84-ben a Kun Béla Kollégiumot felújítják, átépítik. A baloldali földszinti szobákat tanulószobákká alakítják, kényelmes társalgót hoznak létre. Tetőtér beépítéssel igen jelentős, barátságos szobákat kaptak leánytanulóink.

A másik épület tárgyi feltételei azonban nem javulnak. 1983-ban írja Szabó István kollégiumi vezető: „A szobák világítása „bűn" az ifjúság ellen. Az emeletes vaságyak évek óta nincsenek átfestve, korszerűtlenek a fürdők, WC-k."

1985-ben végre itt is megtörténik a felújítás, itt is tanulószobákat alakítanak ki. Mindkét kollégiumi épületben könyvtár nyílik.

A tanulói osztály- illetve évfolyamcsoportokból primer és szekunder közösségek alakultak 1969-ben. Sok segítséget nyújtott a programszervezésben e közösségek által javasolt és választott kollégiumi Diáktanács. Tagjának lenni kitüntetés volt. Nádorfi Lajos tíz éves vezetői munkája során előbb megtanította, majd gyakoroltatta a diákönkormányzat tagjaival a kollégiumi demokratizmust. A DT tagjai szervezték az azóta is hagyományos évnyitó és záró tábortűzi műsorokat. Szeptemberben az első évesek mutatkoztak be, az év végén a végzősök búcsúztak tréfásan - könyvtemetéssel - az iskolaévektől. A közösségek felváltva szórakoztatták társaikat műsorral a hétfőnként megrendezett kollégiumi esteken. Évente néhányszor - rendszerint a nevelők és tanárok továbbképzési napjain- diák-önkormányzati napon ők szervezték a napirendet, ügyeltek a rendre. Kiemelkedő esemény volt minden év februárjában a Kun Béla Est kultúrműsora.

1979-ben Nádorfi Lajos nyugdíjba vonult. Közel fél évig Horvát Istvánné megbízott kollégiumi vezetőként irányította a kollégiumi nevelőmunkát. 1979 szeptemberétől öt tanéven át a kollégiumvezető Szabó István. Az eddigi hagyományokat megőrizve az ő kezdeményezésére újított a nevelőtestület : A Kun Béla Est kibővült Kun Béla Kollégiumi Diáknapra: megyei szintű találkozóvá vált, közel háromszáz kollégista sportágakban, politikai ismeretekben mérkőzik, s színesek a kulturális bemutatók is. Az utóbbi években az Ipolysági testvériskola diákjai is részt vesznek ezen a találkozón.

Az éves tartalmi nevelő és tanulást segítő munka eredményeként a kollégium a KISZ Somogy megyei Bizottságától 1980 óta négyszer vehette át az „Arany Oklevél" minősítést. Ez a kollégiumban folyó közösség - és személyiségformáló munka elismerése volt, egyaránt szólt a diákközösségnek és a nevelőtestületnek. Nagy szerepe volt a mindenkori diáktanácsnak s azon belül is a DT elnököknek a mozgósításában, a programszervezésében. Az első évek történetéből Pálfi László, Novák Klára, Hartner János, Németh Zoltán, Takács Andrea emelkedik ki szervező munkájával.

1984 szeptemberétől az a megtiszteltetés érte e sorok íróját, hogy a kollégium vezetőjeként folytathatta munkáját. Minden jót megtartva azonnal elkezdtünk újítani. Kiemelkedően gyermek centrikus, az öntevékenységet fokozó, eredménygazdagító módszereket dolgoztunk ki munkatársaim és a diákvezetők segítségével. (Nagy László, Takács Gabriella, Zádori Zoltán DT elnökök). Az önálló vállalási rendszerrel, a tanulói felelősségtudatra építve javítani tudtuk a kollégisták tanulmányi eredményét, s tovább színesítettük a már hagyományos programrendszert. Kiemelkedő megyei rendezvénnyé vált a Balatonboglári Kollégiumi Diáktalálkozó, ami ebben a tanévben már 20. alkalommal kerül megrendezésre. Rendszeresen folynak a házibajnokságok minden sportágban, a nyitó- és záró tábortűz a farsang, a Kéktúrák, a nőnap és a fiúnap, a fenyőünnep, maradandó élményt nyújt nemcsak a kollégistáknak, hanem a bejáró barátaiknak is. A színházlátogatások állandó programmá váltak az elmúlt közel másfél évtized alatt.

1988-ban sikerült elérni, hogy a kombináttól bérelt épületben a régi sodronyos vaságyakat új heverőkre cserélték le, bár a hely szűke miatt az emeletes szerkezettől nem lehetett eltérni.

 

Önállóságot kap a kollégium

1991-ben a kollégium önállósulási törekvései sikerhez vezettek. Az önkormányzat kimondta az iskolától való elválást és önálló működési engedélyt adott.

1992-ben Balatonboglár Város Önkormányzata megvásárolta a kombináttól az eddig csak bérelt épületet és megkezdődött az átépítés. Az építés egy évvel tovább tartott ugyan a tervezettnél, de végül is 1994 őszétől egy csodálatosan szép, túlzás nélkül állíthatom „európai színvonalú" kollégiumba költözhettek a fiúk és a lányok. A hófehér csupasz falak ekkor még inkább egy kórházra emlékeztettek és még nem jutott minden ágybetét alá ágyneműtartó, nem voltak függönyök, fogasok, polcok és éjjeliszekrények.

Mindez már a múlté és a mostaniak közül már csak a végzősök emlékeznek arra amikor még nem volt minden szobában WC és zuhanyzó, hanem a folyosó végén lévő közös fürdőben kellett sorba állni és mire sikerült bejutnia a 6 zuhanyzó fülke valamelyikébe, talán már el is fogyott a melegvíz.

 

Napjainkról így ír Gáldonyi Magdolna a SOMOGYI HÍRLAP 1996. július 6-i számban:

Ötéves boglári kollégium
Balatonboglár egyik legszebb épülete a középiskolai kollégium. Parkja különlegesség. Arra is érdemes, hogy a városban sétálók betérjenek és gyönyörködjenek a szépen telepített növényekben az ötletes szökőkútban. S nem véletlen, hogy a város a kollégiumnak ajándékozta Illyés Gyula Madár című szobrát. Nemrég avatták abban a kertben, amelynek minden szegletét a diákok építették szakavatott pedagógusok irányításával.

Bogláron sokan Gáspár Lászlót tartják a legkiválóbb kertészek egyikének, pedig nem ez a szakmája, a kollégium igazgatói tisztét tölti be. Csak természetes gyakorlat az intézményben, hogy a diákokkal közösen gondozzák, s ha kell építik környezetüket. Cserébe a napi tanuláson kívül számos ismeretszerzésre és közösségi élményre tehetnek szert a gyerekek a nyelvtanuláson, számítástechnikán vagy színjátszáson, fotózáson keresztül. Az igazgatónak nem volt nehéz meggyőznie a képviselőket az intézmény hasznosságáról amikor a testület itt tartotta legutóbbi ülését. A rend, a tisztaság és a szépen berendezett szállodai igényeket is kielégítő szobák látványa beszélt helyette. Holott sok-sok vitát kiváltó döntést hozott ez elmúlt években az önkormányzat: éppen öt éve alapította az önálló kollégiumi intézményt. Aztán jó pénzért épületet vásárolt a BB-től, amit nem kis költségvetéssel, kivitelezőt váltva alakított át. Viszont az állami normatíván kívül nem kért és nem kér önkormányzati hozzájárulást a kollégium. Ez nyilván megnyugtatja azokat a polgárokat is, akik neheztelve szemlélték az elmúlt évek építkezését, mert úgy vélték az nem a boglári gyerekeket szolgálja.

Ma már meggyőző az itt folyó pedagógiai munka is, amely kilépett az intézményi keretekből. A kollégium a város közéletének fontos részévé vált azzal, hogy nyitott rendezvényeket, kiállításokat szervez. Ma már elmondható, hogy részt vállal a város idegenforgalmából is. Ahogy az igazgató hangsúlyozza, nem a szobakiadók esélyeit háttérbe szorítva. A csoportos diákutaztatást, nyaraltatást szeretnék itt meghonosítani. S az idei 12 milliós bevételi terv és az egész nyárra lefoglalt szobák igazolják a szándékot.

A következőkben szeretném feltárni a Boglári Kollégium mai arculatát, annak kialakulását.

„Ha az iskola nem teljesíti stratégiai céljait, akkor rossz az igazgató.
A sikerhez vezető út során a vezető feltárja, szélesíti és hasznosítja az intézmény összes erőforrását, s teljesítményét a kliensek elégedettségén ill. elégedetlenségén méri le."
(Dr. Kovács Sándor)

1984-ben a balatonboglári Mathiász János Mezőgazdasági Szakközépiskola része volt a kollégium, mely fontosságát tekintve „hátsó udvar" volt. Szükségességét a diákok lakóhelyének távolsága indokolta. Az épületekben lehetett aludni, tisztálkodni, enni és tanulni. Hogy hogyan és miért csak e „tevékenységek" művelhetők kérdésekre senki nem kereste a választ. A kollégiumban dolgozók félénk felvetéseire minden esetben határozott felelet érkezett az iskolavezetéstől. Az oktatás a fontos, oda kell a pénz, a nevelés és így a kollégium is csak sokadrangú kérdés. Az erőforrások elosztásánál nem volt nagy dilemma...Aztán jó példákat látva az országban egyre erősödött bennünk - kollégiumban dolgozókban- a már korábban is kimondott belső igény : nem csak a kollégium és a diákok, hanem az iskola is „jobban jár", ha nem átmeneti szállásként működik intézményünk. Sok éven át (hét esztendő) haladtunk lépésről-lépésre. Óvatosan, pénz nélkül, vigyázva, hogy az iskola büszkeségét ne sértsük meg. (Ő a fontosabb!)

Az áttörést azonban az hozta meg, mikor 1991. július 1-jén siker koronázta önállósodási törekvéseinket. Talán elfogultan, de remélem azért tényszerűen mondhatom el, hogy ezután felgyorsultak az események.

Totális támadást indítottunk! Merész célokat tűzve magunk elé megkezdtük az erőforrások számbavételét, feltárását és azok szélesítését. A munkatársak kiválasztásával kezdtük. („az iskola image rétegei: kollegális kép") Már az elején is csak emberileg alkalmas, nagy tudású, céljainkkal azonosulni tudó, kreatív kollégákat szerettünk volna alkalmazni. Először nehéz volt. Aki ilyennek gondolta magát, nem hozzánk vágyott. De kitartóak voltunk és lassan megváltozott a kép. Ma már 10 – 15 jelentkező közül válogathatunk, ha netán valakitől elköszönünk. Szerencsére ritkán van ilyen, hisz minimális a fluktuáció (szülés, nyugdíj, elköltözés, stb).

 

Épül az új kollégium

A csapatépítéssel párhuzamosan a lehetetlenre is vállalkoztunk. Elkezdtük győzködni a várost, hogy vásárolja meg és építse át a szánalmas állapotú építőtábort, melyet addig kollégiumnak béreltünk a Balatonboglári Állami Gazdaságtól. Talán hihetetlen, de erőfeszítéseinket siker koronázta. Megjegyzésként megemlítem: talán az sem volt mellékes, hogy a „kollégiumi szakma" országosan megszervezte magát, ott voltunk minden törvény-előkészítésnél, költségvetés-tárgyalásnál, s ez időben sikerült elérni, hogy az országgyűlés céltámogatást adott azon fenntartóknak, akik kollégiumépítésre vállalkoztak. E két fronton (országoson és helyben) való kitartó küzdelem eredménye volt az építkezés.

Nem tudom képes vagyok-e érzékeltetni, hogy mai tartalmi arculatunk kialakításához már akkor vigyázni kellett minden lépésünkre. Az építési terveket a diákok minősítették, s szavazataik alapján került ki a győztes. (talán nem véletlenül az a tervező lett az első, aki előzőleg megkeresett bennünket, s diákjainkkal közösen megfogalmazott kéréseinket figyelembe vette.) Az építkezésről nem szeretnék ezúton írni, bár nagyon tanulságos volt. Talán csak annyit jegyzek meg, hogy a pénz elfogytával (így szokott ez lenni) szegényebbek lettünk egy aulával, étteremmel és nem tudtuk álmaink beteljesülését jelentő tornatermünket és tanuszodánkat sem megépíteni.

Technikai építkezést jelent, de nem egy cég pénzes munkája volt, ezért beszélni szeretnék három –mai arculatunk kialakulását segítő- folyamatról. Mindhárom diákjaink, munkatársaink gondolkodását, egyűvé tartozását és áldozatvállalását jelzi. Az építők elvonulása után egy befejezetlen pince, 47 teherautónyi törmelékkel, szeméttel teli udvar, egy funkcionálisan jól megépített, de bebútorozatlan épület várt bennünket. Ma már egy szépen bebútorozott kollégium, egy fantasztikus diákcentrum (D.C. pince) és egy gyönyörű díszpark várja kollégistáinkat és vendégeinket. Hogyan készült el mindez? Természetesen pénz nélül. Ezekre nem kértünk sem a várostól, sem az államtól támogatást. Viszont dolgoztunk –valamennyien- nagyon sokat. Parkot terveztünk, építettünk, szüreteltünk és a keresett pénzen pincét építettünk, rendeztünk be. A kollégiumba a nyári szünet idejére turistákat szerveztünk és az így szerzett pénzt fordítottuk bútorok vásárlására. Ma már csak emlék mindez, de erőt ad a következő harchoz, átmelegít bennünket a nehéz helyzetekben. Visszacsalogatja az akkori diák építőket, akik elmondják, hogy otthon, munkahelyükön hozzánk hasonlóan igényes környezettel veszik magukat körül. Véleményem szerint a Boglári Kollégium külső intézményi image-e jónak mondható. Az eddig leírtak eredményeként egy szép épület büszke kollégistáit és egy jó munkatársi csapatot találunk a régi kollégium helyén. (szociális rendszerkép)

 

 

A Boglári Kollégiumban az egymással interakcióban lévő emberek együttese van jelen, ahol az emberi kapcsolatok a bizalomra épülnek, ahol egyaránt fontos az intézmény és az elemek (munkatársak, diákok, szülők) céljainak elérése. Melyek ezek?

Az intézmény célja, hogy pedagógiailag magas fokú, gazdaságilag hatékony, nyitott kollégium legyen, ahol a kiemelt jelentőségű esélynövelés (esélyegyenlőség) mellett fontos szerepe van az értékközvetítésnek, és az értékteremtésnek is. Melyek a diákok, szülők céljai? A középiskolás évek hatékony kihasználása, a továbbtanulásra vagy a munkára való jó felkészülés. Megfelelünk e ezeknek?

Reményeink szerint ebbe az irányba haladunk, s talán közelítünk is céljainkhoz. Melyek a színterei az eddig elmondottaknak? Mit jelent az, hogy az emberi kapcsolatok a bizalomra épülnek, hogy pedagógiailag magas fokú, gazdaságilag hatékony, hogy nyitott az intézmény?

A Boglári Kollégiumban 180 diák él (fele fiú, fele lány), 8 tanár (4 férfi, 4 nő) és 8 munkatárs a mindenkori segítő. Diákjaink csoportokba szerveződve élik mindennapjaikat. Csoportvezető tanárukat szabadon választhatják a diákok. Emberi szimpátia, a tanár érdeklődése, végzettsége befolyásolhatja a döntést. (tanári karnak –8+1 fő- 17 diplomája lesz hamarosan. Most 13 van) Az iskolai felkészülés mellett saját programjaink is vannak, melyeket a kollégák ajánlanak, de esetenként külső erőforrást is igénybe veszünk. Diákjaink értékeket vehetnek át, hozhatnak létre ezeken a foglalkozásokon. Melyek ezek?

A tanulás tanulása Számítástechnika Parképítés Újságírás
Fotószakkör Labdarúgás Aerobik Gyöngyfűzés
Színházlátogatás Kézilabda Túrázás Filmklub
Csillagász szakkör Kosárlabda Házi praktikák Könyvtár
Videofilm készítés Röplabda Gyertyaöntés Színjátszás

 

A kollégium hagyományai


Most nézzük azokat a rendezvényeket, melyek segítették markáns arculatunk kialakulását. „Az iskola image-e tartalmazza azokat a jegyeket, amelyek alapján kedvező kép alakul ki a szervezetről. Pl. működés, teljesítmény, megjelenés"

Hosszú évek alatt alakult ki a következő lista, mely napjainkban is állandóan változik, gazdagodik.

• Őszi, tavaszi közgyűlés
• Nyitó tábortűz (elsősök bemutatkozása)
• Őszi mezőgazdasági munka (pénzalap megteremtése a Diákönkormányzat részére)
• Karácsonyi műsor és ajándékozás
• Farsangi karnevál
• Kollégiumi Nőnap és Fiúnap
• Boglári Diáktalálkozó (20 éves, talán már hagyományosnak nevezhető sporttalálkozó kollégista diákoknak. Általában 15-20 Kollégium képviselteti magát a rendezvényen)
• Végzősök búcsúztatása
• Látogatás a testvériskolánál Szlovákiában
• Tavaszi piknik (rövid gyalogtúra, főzés, számháború stb.)
• Kék túra (napi 20-30km-es gyalogtúra évi 3-4 alkalommal )
• Májusfa állítás és kitáncolás
• Házibajnokságok (sport)
• Születésnapi discok (Minden Boglári Kollégista Diák tortás köszöntése születésnapja alkalmából)
• Tavaszi Bál (Régi boglári kollégisták kosztümös, zenekaros nosztalgia bálja )
• Más intézmények rendezvényeinek látogatása (Nagyatád, Dombóvár, Kaposvár, Vác, Debrecen stb)
• Virágkiállítás a Kollégiumban
• Festmény- és fotókiállítás
• Múzsák találkozója (kollégista diákok országos vers- és prózaíró találkozója, ahol a legjobbakat kiadjuk)
• Európa vár minket (Táncház köré szervezett rendezvénysorozat, ahol az a célunk, hogy egy-egy nemzet közelebb kerüljön hozzánk azzal, hogy bepillanthatunk táncaiba, népviseletébe, megismerhetjük ételeit, stb Volt már zsidó, görög, magyar) Fontos szerepet szánunk e programnak, a másság elfogadása miatt is.
• Nyelvtanfolyamok (német, francia, japán, angol)

Ezek a listák egyszerre jelentenek bőséget és szegénységet. Bőséget, hisz sokszor terembeosztási, anyagi, esetenként választási nehézségekkel küszködünk. Sajnos szegénységet is jelent a lista, hisz gyenge pontjainkat jelzi a tény, hogy sok diákot (kb a kollégisták egy-harmadát) még így sem tudjuk megszólítani.

Állandóan változó világunkban naponta vár ránk újabb és újabb megmérettetés. Szinte havonta kell átgondolnunk addigi munkánkat és válaszokat találni az új kérdésekre. Kollégáim folyamatos továbbképzésével mindig kerül friss szemlélet intézményünkbe, mindig van valaki, aki újszerű megoldásokkal társait is magával ragadja. Szerencsés intézménynek mondhatjuk magunk, hisz mi –akik itt dolgozunk- azt tehetjük, amit szeretünk. Középiskolás diákok fejlődését, személyiségük kibontakozását figyelhetjük közelről, befolyásolhatjuk azt, s értékteremtéssel, átadással gazdagíthatjuk őket. Szerencsések vagyunk azért is, mert nyitottságunk, földrajzi fekvésünk miatt (Balaton) sokan keresnek fel bennünket. A beszélgetések és viszontlátogatások mindig lehetőséget adnak arra, hogy újra és újra reális képet alkossunk arról, hol helyezkedik el intézményünk a magyarországi középiskolai kollégiumok palettáján. Külföldi partnereink pedig abban segítenek sokat, hogy bepillantva egy – egy ország kollégiumi rendszerébe tudatosodjon bennünk: Magyarország büszke lehet e téren! Nem szeretném sem felsorolni, sem kiragadni környezetéből a példákat, egyet mégis megemlítek. Egy hivatalos kapcsolatkeresés és felvétel nélkül svéd kezdeményezésre alakult svéd – magyar partnerség (Nordvikskolan – Boglári Kollégium) segített a legtöbbet, hogy értékeinket, hibáinkat „külföldi szemmel" is láthassuk.

Végezetül szeretném elmondani, úgy érzem, a Boglári Kollégiumnak van image-e, rétegei fellelhetőek és azonosulási tényezőként, valamint az intézmény külső image-ként is funkcionál.